Fiume városa hazánk legnagyobb kikötője volt a történelem során. Nem csak Magyarország, hanem Olaszország és Horvátország (ma a Rijeka nevet viseli a város) része is volt a város, azonban jelentős fejlődése akkor indult meg, amikor hazánkhoz került. Annak ellenére, hogy ma Horvátországhoz tartozik Fiume, nem feledkezett meg hazánk a városról, ezt mutatja a nem rég megalakult http://www.fiumebaratai.hu/ egyesület is.
Mária Terézia Magyarországhoz tartozó, de különálló területként definiálta Fiumét. Később II. József is tiszteletben tartotta a város autonómiáját.
Fiume 1807-ben került a magyar törvényekbe, Ferenc József Budán adta ki az erre vonatkozó iratokat. A törvény kimondja Fiume közvetlen Magyarországhoz csatolását. A hazánkhoz csatolás természetesen a horvát félnek nem tetszett annyira, és a horvát rendek a következő évben elfogadták, hogy Fiumét Horvátország kiegészítő részének tekintik, azonban ezt a király nem erősítette meg.
Ebben az időszakban kezdett el fejlődni a város, 1785 és 1800 között a város lakossága 30 százalékkal emelkedett, és a kikötő áruforgalma is hasonló arányban növekedett meg ebben az időszakban.
Az 1792-es francia háborúk kitörése után a fiumei kikötő jelentős szerepet kapott Spanyolország és Olaszország ellátásában, számos szállító cég ekkor indult jelentős fejlődésnek. 1809-ben elfoglalták a franciák Fiumét, de 9 év után az osztrákok visszafoglalták, és újra hazánkhoz tartozott a város és környéke.